terjedelem: 136 old.
formátum: A5
rendelhető: igen
ára: 960 Ft (
Jiddu Krishnamurti: Krishnamurti naplója
Krishnamurti naplója
szerző: Jiddu Krishnamurti
1973 szeptemberében Krishnamurti naplóírásba fogott. Közel hat héten át naponta került bejegyzés a jegyzetfüzetébe. Ebből az időszakból az első hónapot az angliai Hampshire-ben található Brockwood Parkban, az idő többi részét pedig Rómában töltötte. Majd másfél év múlva folytatta a naplóírást kaliforniai tartózkodása idején.
Csaknem mindegyik naplórészlet elején egy természeti képet ír le, melyet meghitt közelségből ismer, a tájleírás azonban csak három esetben vonatkozik arra a helyszínre, ahol Krishnamurti éppen tartózkodik. Így a legelső bejegyzés első oldalán a brockwoodi parkban elterülő ligetről ír, a második oldalon viszont a képzelete már nyilvánvalóan Svájcban jár. Legközelebb 1975-ben, Kaliforniában festi le azt a környezetet, ahol éppen akkor van. A többi esetben olyan helyszíneket idéz fel, ahol korábban tartózkodott. Ezek a leírások nagyon érzékletesek, és megmutatják, hogy Krishnamurti milyen éles megfigyelőképességgel rögzítette emlékezetében a természeti helyszíneket. A napló arra is rávilágít, hogy a természethez való közelsége milyen nagymértékben ihlette tanításait.
Krishnamurti a naplóban végig egyes szám harmadik személyben utal saját magára, és a naplójegyzetein keresztül – a korábbiakkal ellentétben – saját magából is megmutat valamit az olvasónak.
„1973. szeptember 14.
(...) Rezdületlen méltósággal álltak a vörösfenyők – a hallgatagok, ahogy az indiánok hívják őket. Most tényleg mély hallgatásba burkolóztak. Még a kutya is abbahagyta a nyulak üldözését. Csak állt ott az ember, és még levegőt is alig mert venni, hangoskodó és nevetgélő betolakodónak érezte magát, aki mit sem sejtve lépett a ligetbe, és ott megdöbbenve élte át a váratlan áldás örömét. A szív lassabban ver, elnémulva a csodától. Az egész környék szívében érezhettük magunkat. Mostantól kezdve, ha belépsz ide, ez a szépség, ez a csönd, ez a különös mozdulatlanság mindig itt lesz. Jöhetsz bármikor, mindig itt találod a maga teljességében, gazdagságában, megnevezhetetlenségében.
Ha tudatosan meditálsz, bármilyen módon is, az sosem lehet valódi. A meditációra tett szándékos erőfeszítés nem meditáció. Annak magától kell jönnie – hívni, odaszólítani nem lehet. A meditáció nem az elme játéka, és nem is a vágyakozásé vagy az élvezeté. A meditációra tett minden igyekezet éppen a meditáció elutasítását jelenti. Csak légy tudatos abban, amit gondolsz és cselekszel, és semmi mást nem kell tenned. A látás és a hallás képezi a cselekvést, amihez nem járul semmiféle jutalom vagy büntetés. A cselekedni tudás: látni és hallani tudás. A meditáció minden formája szükségszerűen önbecsapást, illúziót eredményez, mert a vágyakozás elvakít.
Kellemes volt az este, és a tavasz lágy fénnyel vonta be a tájat.”